Nincs is rosszabb, amikor a múlt félelmeivel cselekednek, vagy inkább nem cselekednek az emberek.

Félnek, mert egyszer megégették magukat. Rettegnek attól, hogy mi van ha megint elesnek, ha megint csalódnak és elbuknak. Ez a legrosszabb, amit az ember önmagával tehet.

Ellökik maguktól a fejlődés lehetőségét csupán azért, mert valami egykor elsőre nem sikerült.

Ez gyávaság.

Volt, hogy én is féltem és menekültem bizonyos szituációktól, bizonyos emberektől mind addig, amíg szembe nem néztem mit is kerülök tulajdonképpen. Kiderült pont az, amitől tartottam az van rám a legjobb hatással!

Nem tudjuk kikerülni azt, amit meg kell tanulnunk. Eltolni tudjuk egy ideig, de mindig szembe fog velünk jönni egy táblával a kezében, hogy : Hahóóó!! Figyelj rám, itt vagyok!! Élj ezzel a lehetőséggel mert szükséged van rá!!

Nem véletlenül ismétlődnek életünkben hasonló szituációk, hasonló emberek térnek időnként hozzánk. Ennek oka van és nem az, hogy ne vegyük észre vagy elszaladjunk előle.

Semmi, de semmi nem történik velünk, amire ne lenne szükségünk, ami ne a fejlődésünket szolgálna.